Megvilágosodás helyett megszabadulás
2020. február 12. írta: OmynoAkadémia

Megvilágosodás helyett megszabadulás

A megvilágosodás kifejezés olyan menő manapság, bár tapasztalataim szerint néha teljesen tévesen használjuk ezt a szót egy bizonyos állapot leírásához. Rengeteget lehet olvasni a témáról, vannak orbitális ostobaságok, és valóban használható, szinte istenien megvilágító gondolatok róla.

Egy apró szelet tudományért kiáltva tisztáztam - csupán a magam kedvéért - a dolgot, elővéve vallástudományi ismereteimet is, hogy maga a megvilágosodás eszménye a buddhista világszemléletből ered. A korai buddhista iskolák központi tanítása a megvilágosodás négy szintje körül forgott – mert bizony ez nem egy egylépcsős mutatvány. A négy szint mindegyike csodálatosan leírja az adott szint állapotát, és ugyanazt a megtisztulási sorrendet mutatja minden egyes szint elérése előtt. A leírások kidolgozottak és harmonizáltak, a buddhista szemléletű ember nem veszi ezt félvállról.

monks-1077839_1280.jpg

Igencsak bele lehet bonyolódni a kérdésbe, és ezért is kaptam fel a fejem Kiss Balázs Kunó író, asztrológus és mondjuk ki: spirituális tanító egyik előadásán, ahol ő elmondta: jobban szereti a megszabadulás szót használni. Nosza, azonnal lefirkantottam magamnak (mint grafomán lény, elég sokat jegyzetelek), elkezdtem ízlelgetni a szó hangulatát, energiáját, és engedtem, hogy felfedező kalandra induljon bennem.

Az előadás egyébként a kvantumfizika és a spiritualitás viszonyáról szólt, és nem csupán érdekfeszítő volt, de száraz okosság helyett izgalmasan érthető és vidám is. Aki hallotta már Kunót beszélni, vagy volt olyan szerencsés, és részt vett valamelyik elvonulásán, az biztosan egyetért velem abban, hogy tökéletes szeretettel tudja irányítani az előadást úgy, hogy ne torkolljon értelmetlen elméleti fejtegetésekbe. Nála nem meddő beszélgetések alakulnak ki, ugyanis tartja magát ahhoz, hogy a hallgatóság kérdez, ő pedig válaszol az eddigi tudása és megtapasztalásai szerint. Tetszett ez a határozottság, ami valahogy olyan tiszta és szeretetteljes volt. Mondhatjuk úgy, hogy tartotta a teret, ami energetikailag nem mindig egyszerű.

buddha-2705422_1280.jpg

Szóval megszabadulás. Oké, a buddhizmus is beszél erről, hogy a szenvedéstől kell megszabadulni, meg a vágyaktól, és mindenféle földi hívságtól ahhoz, hogy boldogan átlebegjünk a nirvánába. Nyilván a cél majd egyszer minden léleknek az lesz, hogy ne öltsön emberi testet és ne a Föld nevű bolygó materiális dimenziójában tapasztaljon meg bizonyos dolgokat. Szép gondolat ezt akarni, vágyni az elérésére most, azonnal, lehetőleg gyorsan és fájdalommentesen.

Azért én vettem a bátorságot és szembe fordultam magammal, hogy vajon mennyire reális ez a vágy, és halványan sejtem, hogy azért elég szép számmal van még itt tanulnivalója a legtöbbünknek.
És akkor jött Kiss Balázs Kunó, és azt mondta: a kötődéstől kell megszabadulni, azoktól, amikhez egy belső program miatt ragaszkodunk. Ebben nincs szabály, de érdemes tudni, hogy amíg hiányból döntök és kötődöm, addig egy program dolgozik bennem. Ha pedig szabadon döntök, akkor nem köt, nem fáj, nem érzem hiányosnak magam vagy az életem, ha nincs.

sitting-1673366_1280.jpg

A recept? Igyekszem szofisztikált módon megfogalmazni: elég magasról le kell tojni a dolgokat. Ez így nagyon egyszerűen, ugyanakkor nagyon nehezen kivitelezhetőnek hangzik. Ezért van értelme csakis azoknak a módszereknek, amelyek kőkeményen gyakorlatokból állnak, és nem pedig rózsaszín szemüvegbe burkolt, üres, "spiri" elméletek tárháza. (Erősen érik egy cikk a "spiri" hozzáállásról is.) 
Kunó arról beszélt, hogy a mindennapok gyakorlatában az a lényeg, hogy megtanuljunk egyszerre több állapotban lenni. Például attól, hogy érzem a hideget a bőrömön, nem kell fáznom. Lehetek egyszerre szomorú, és mégis elégedett, feszült és mégis csendesen békés, és így tovább. Az emberi agy azonban nem igazán tudja felfogni azt, hogy az ember képes egyszerre két állapotban lenni. Ám ez is gyakorlás kérdése, és segít eljutni ahhoz az állapothoz, amiben függetleníthetem magam a hiányból, vagy megtanult programból való kötődésektől. Szabadon dönthetek az állapotaimról, a megéléseimről, és a kötődéseimről is.

nature-1271832_1280.jpg

Ez az út ugyanúgy nem könnyű, mint bármelyik igaz, önismereti és valóban spirituális út, de minden képesség és eszköz bennünk van ahhoz, hogy begyakoroljuk. 
Az előadás után beszélgethettem kicsit Kunóval, és mindezeken felül az tetszett nagyon benne, hogy nagyon emberi, nyitott a világra és az emberekre, és a megtapasztalásait nem a végső és egyetlen igazságnak tartja, hanem olyan módszernek, amiben ő megtalálta a megszabadulást. Ezt adja át azoknak, akik szeretnének rálépni erre az útra. Nekem ilyen az, akit igaz tanítónak hívok. 

Meg lehet világosodni, hogyne. Időszakokra, részletekben, pillanatnyilag átélve és megtapasztalva. Szerintem azonban aki meg is tudja tartani ezt az állapotot tartósan, az könnyedén elbúcsúzik a földi élettől, mert végigjárta az utat. André Gide gondolata jut eszembe a hamis megvilágosodásról, a túlzottan hirdetett kizárólagos utakról, módszerekről, és igazságokról. „Szeresd azokat, akik az igazságot keresik, de ne higgy azoknak, akik azt hirdetik, hogy megtalálták.” 

Szücs Ildikó (szubjektív) írása
Képek: Pixabay

Ha tetszett, amit olvastál, nyomj egy kedvelést, nézz körül az oldalon, kövess minket itt, Facebookon vagy Instagramon, és iratkozz fel hírlevelünkre! A feliratkozók közül szökőnapon ajándékot sorsolunk ki!

A bejegyzés trackback címe:

https://omynoakademia.blog.hu/api/trackback/id/tr7015470322

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása