Akár hisszük, akár nem, a világban minden egyensúlyban van. Ezt olykor tényleg nehéz elhinni, ugye? Pedig ha csak a saját életünket nézzük – és nyitott szemmel nézzük – akkor észre fogjuk venni, hogy az egyensúly idővel valóban helyrebillen. 

Sokan elindultak önmaguk felé. Sokan úton vannak. És sokan megrekedtek. Az ego hálójából nem is olyan könnyű kikeveredni. Megfigyeltem, másoknál milyen egyértelműen észreveszem, hogy ha valamilyen egos játszmában pörög, vagy tesz valamit, amit a nagy egonak tulajdonítok. Apróságok, amik árulkodnak…

Írtam már arról mennyire jó néha elhallgatni, és tudatosan nem beszélni, nem reagálni, nem hangoztatni a véleményünket, pláne ítéletünket. Csendben lenni jó dolog, persze ez vérmérséklet kérdése is, hiszen valakinek iszonyú erőfeszítésbe kerül, ha hallgatnia kell, pláne emberek között nehéz ezt…

A történet nagyon egyszerű, és nem lepődnék meg, ha nagyon sokaknak ismerős is lenne.Akárhány évesen, valamilyen okból, amit válságnak vagy kudarcnak élünk meg, elkezdünk felébredni. Kinyílik a csipánk, és elkezdenek beszivárgoni az olyan nyugtalanító kérdések, hogy jó-e nekem, amiben vagyok? Boldog…

A lépcső alatt. A hálószobában. A konyhában. A táncórán. Jógán. A szomszédban. Munkahelyen. A főnök irodájában. A fürdőszobai tükör előtt. A tóparton. A naplementében. A hajnali álmosságban. A múltamban. A gyerekem szemében. Az édesanyám mozdulataiban. A posztjaimban. Könyvekben.…