Én inkább azt mondanám: meditáció ÉS hipnózis. A különbség abban van, hogy mit akarunk elérni vele.
Ellazulni jó és kell is, erről már jó sokan, számos fórumon és sokféleképpen győzködnek minket. Azt hiszem meg is vagyunk győzve kellőképpen, és a szorgalmasabbak rendszeresen gyakorolják is az ellazulás valamely formáját. Majdnem mindegy, hogy mit választasz, mert a tested és a lelked azt is meghálálja, ha csak tíz percre kiszakadsz a mókuskerékből. De ha még célod is van vele, akkor garantáltan hatással lesz az életedre. Ami lássuk be, bátorságot igényel.
Szóval választhatod a relaxációt, amikor leülsz egy nyugodt zugba, és elcsendesedsz belül. Semmire nem figyelsz, egyszerűen csak mélyeket lélegzel, mert maga az ellazulás a cél. Már egy rövid pihenő után is tisztábban fogod látni a dolgokat.
A meditációval már van egy kifejezett célod, és benne van a megtapasztalás lehetősége. Egy erős meditáció képes levinni a tudatalatti olyan szintjére, ahol kérdéseidre megtalálhatod a válaszokat, és dolgozhatsz is rajtuk.
Létezik olyan, hogy kontempláció, amikor látszólagos cél nélkül mész transzba, több pontra figyelsz, információt gyűjthetsz és megtapasztalhatod a világ és az ember másfajta működését. Erre az állapotra a legjobb kifejezés azt mondani, hogy elmerülsz benne.
És van a hipnózis. Ettől a kifejezéstől szoktak az emberek megijedni, és akarat nélküli zombikat társítani hozzá. Pedig a hipnózis ugyanúgy egy módosult tudatállapot, mint a fentebb említett társai. De ha őszinte akarok lenni, akkor azt mondom, hogy ez a leghatékonyabb módszer az összes közül, ha valóban változást akarunk elérni. Egy jó hipnotizőr úgy vezet engem a meditációnk közben, mint a legjobb táncos a táncparketten: erősen, biztonságban, nem rángatva, hanem harmonikus együttműködésben.
A meditáció beépítése az életünkbe egy kiegyensúlyozott és hálás önmagunkat fogja eredményezni. A hipnózis alkalmazása pedig nagyon régi mintákat képes feloldani bennünk, amik fejlődésünket akadályozzák. Az élmény megfizethető, de a hatás megfizethetetlen. Szerintem.
Szücs Ildikó írása