Mi a különbség a pihenés és a relaxálás között? Mindegyikre szükség van, de más szinten, más minőségben látják el üzemanyaggal az egész embert.

Azt hiszem nem nagy újdonság a „mai rohanó világ” kijelentést használni, de be kell valljam, hogy azért egyre több nem rohanó életet élő ember létezik, én legalábbis egyre többet látok. Ők azok, akik nem akarnak lépést tartani a felszínes dolgokkal: külcsín, vagyon, birtoklás, címkék tömkelegének megfelelni – ez nem vonzó számukra. Azt látom, ők azok, akik meg is tudják adni maguknak azt, amire szükségük van, nem csak kívül, de belül egyaránt, és ezáltal a világnak is megadják.

Elmondom mire gondolok.

Senki nem akar kiégni, így a legtöbben az utolsó előtti pillanatban adunk a testünknek pihenést, mondhatni lazítást, aztán mégis igen hamar újra elfáradunk, és egy tűzoltási körforgásba kerülünk, ahol tulajdonképpen sosem pihenjük ki magunkat úgy istenesen, csak betapasztjuk a réseket. A pihenés fontos, nyilván, de valamit nem szabad elfelejteni: egyrészt, hogy nem csak a fizikai testnek kell regenerálódni. Sima alvással vagy heverészéssel viszont maximum csak a fizikai test tud pihenni úgy ahogy.

Van egy olyan jelenség, hogy kövesd a lelked parancsát és minden a helyére kerül. A belső fáradtságot úgy lehet elkerülni, hogy belül is feltöltöd magad, és nem csak a testednek adod meg az alvást, vagy jó táplálékot. Ezt tudjuk. De még mindig nem csak arra gondolok, hogy megadod magadnak ami jólesik, ami feltölt: forró fürdő, ejtőernyőzés, fa alatt olvasás, mozi, kávézás barátokkal és a többi. Ezek mind-mind valóban fontosak, de valami sokkal alapvetőbb dologról van szó.

Ha az életerődet megfelelőképpen használod fel, felfedezheted mennyi energia áll rendelkezésedre. Hogyan használod jól a saját életerődet? A határok kijelölésével és meghúzásával.

Néha amikor nemet mondunk, sokkal nagyobb energia szabadul fel, mint amikor valamire rábólintunk, ami örömmel tölt el. Vagyis tudni kell, hogy valóban mi az, ami jó nekem és mi az, ami nem. És ami nem épít, arra tudni kell nemet mondani. Nehéz, igaz? Tanúsítom, nagyon nehéz. Aztán egyszer meg tudod tenni igazán szívből, és akkor megérzed. Megérzed micsoda erő van ebben.

És hogy jön ide a (helyes) relaxálás? Az igazi ellazulás képessége abból következik, amikor pontosan a saját utadat járod, pontosan azt csinálod, ami a dolgod, ami az elhívásod, mert az tölt fel nap mint nap, és ezért megtanulsz adni magadnak. Megadod magadnak a semmittevés művészetét – a taoizmus vu vei szemléletét, ami az erőfeszítés nélküli cselekvést jelenti, vagyis a nem-cselekvést. Ez egy mély, fizikai ellazulás, amiben a finomtesteid is feltöltődnek. A legjobb egy jó kis meditációval egybekötni, hiszen így őrzöd meg a mentális és érzelmi egészséged, és ezzel a világ energiáját is egyensúlyba hozod. Amit teszel hat a világra, hidd el.

Ha megvan benned az elszántság, az elkötelezettség a saját magod és utad iránt, akkor átírod a kiégés programodat. De jó tudni, hogy amikor ilyen masszív, örökös fáradtságot érzel, az a genetikádba kódolt figyelmeztető: a testedben jelez az ordító lelked, hogy letértél az útról. Csodálatosan megvan ez alkotva.

Ha önmagadat éled a nap minden pillanatában, olyan belső gazdagság ad neked hihetetlen erőt, ami kisugárzik az aurádba és ezért egyszerűen jó érzés a közeledben lenni. Ha önmagad éled, akkor ez a belső erő mindig gondoskodik arról, hogy elegendő tér, idő és öröm teremtődjön meg számodra.

Szücs Ildikó írása - (inspirálta: Richard Rudd)

Ha tetszett amit olvastál, nyomj egy kedvelést, kövesd az oldalt és nézz körül az Omyno Akadémia kurzusai között, ahol segítséget találsz önmagadhoz.