Te melyikre vágynál inkább? Vigyázz, mert a kérdés becsapós, főleg ha azt hisszük, hogy a kettő között nincs különbség. Pedig van.
Láttunk már boldog embert, de megockáztatom, hogy akit tartósan boldognak látunk, az inkább harmonikus. A megfejtés nagyon egyszerű, és egy mondatban összefoglalható. A boldogságot egy másik ember vagy esemény okozza, a harmóniát azonban mi magunk tudjuk elérni. Kész, ennyi.
Na, azért mégsem állunk meg itt. Amikor a boldogságot kergetjük, valahol tisztában vagyunk azzal, hogy – bár örömmel fog eltölteni, ha megkapjuk, elérjük, megcsináljuk, megnyerjük azt a valamit, amire úgy gondolunk, hogy vágyunk – ez az öröm nem lesz tartós. Ezt valahol belül tudjuk, de már olyan régen belénk nevelték és mindenhonnan azt sulykolják, hogy a boldogság fontos, ezért mindenképpen nekiállunk kergetni.
Aztán rájövünk, hogy hoppá, mivel nem hoz tartós megelégedettséget, csak ideig-óráig érezzük a boldogságot, elkezdjük sejteni, hogy itt bizony valami másnak kell lennie. Nem a tárgyakban, nem az elért eredményekben, mégcsak nem is a szerelemben lakik az az érzés, amit tartós boldogságnak nevezünk.
És továbbmegyek, mert ez a kifejezés elég paradox, „tartós boldogság” ugyanis természetéből adódóan nem létezik. Pillanatnyi boldogság van, mert egy szép naplemente, egy forró csók, egy vidám kacagás igenis kiveri nálunk a boldogságfaktort, de aztán szépen elpárolog az élmény, emlék lesz, ahogy az érzésből is csak egy foszlány marad.
Akkor mit is kergetünk mint a boldogság kék madarát? Okosok megmondták: a boldogság egy állapot, amit magunkban kell megtalálni. Én azt mondom (más szavait kölcsönözve), hogy a harmónia az, amit magunknak és magunkban kell megteremteni. Az lehet tartós. A harmonikus ember, ha elérte ezt az állapotot, mindig az. Nem tudod kibillenteni egy hisztivel, nem esik letargiába egy kudarc hatására, nem lesznek pocsék napjai, nem lesz boldogtalan. Nem is lesz boldog nulla huszonnégyben, de a harmónia valami sokkal mélyebb, alapvetőbb és stabilabb állapot, mint a boldogság érzése.
Aki olykor boldog, az néha boldogtalan is. Aki megtalálja magában a boldogság érzését, az néha el is tudja veszíteni, és olyankor lógó orral jár-kel a világban.
Aki viszont a harmónia állapotát éri el, a legtöbbet nyeri, amit az életben el lehet nyerni. Belső békét, amitől más szemmel látja a világot. Vagyis a harmónia állapota egyfajta életszemlélet, egy olyan látásmód, amivel az ember egyszerűen jól tudja érezni magát az életben. Mindig, még a nehéz helyzetekben is, mert a hétköznapi, földi élet és ego vetítette vászon mögé lát. És érzi, hogy játék az egész – tapasztalás, fejlődés, színjáték, egyre megy minek nevezzük.
Tapasztalni jöttünk, és ha a boldogtalanságot el akarjuk kerülni, akkor a boldog pillanatok megélése mellett a harmóniát kell megteremtenünk az életünkben de ezt szigorúan nekünk magunknak.
Szücs Ildikó írása
Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket, böngéssz és kattints. Az Omyno Akadémia kurzusain pedig segítséget kapsz az önismereti úton. Mindig időben vagy a változtatáshoz.
