Ugyanaz az ember vagy, mint egy éve?
2021. május 30. írta: OmynoAkadémia

Ugyanaz az ember vagy, mint egy éve?

Ha most büszkén rávágnám, hogy persze!, a következő pillanatban erősen el kellene gondolkodnom, hogy vajon ez mennyire lenne jó dolog. Akármerre nézek, úgy tűnik, mintha az egész változás témával hadilábon állnánk.

reflection-5161122_1280.jpg

Nem durrogtatom el a nagy bölcsességet, hogy az egyetlen állandó dolog az életben a változás (és mégis), mert végeláthatatlan filozófiai eszmecserét lehetne folytatni a változás állandóságáról és az állandóság változásairól, na meg a kettő közötti hasonlóságról/különbségről.

A változás elkerülhetetlen, de valljuk be: a legelső reakciónk rá nem éppen felhőtlen szokott lenni. Korábban már írtam arról, hogy mi az a három tényező, ami a legnagyobb akadályokat képezi bennünk a változtatáshoz.

landscape-4684217_1280.jpg

Pedig milyen kényelmetlen lenne például egy totyogós kétéves testében felnőni és bankba menni. Vagy ha a természetben nem lenne négy évszak, a fák nem változtatnák meg a lombkoronájukat, és mindig minden ugyanolyan állapotban maradna. Elég sivár kép lenne.

Persze a megszokott környezet, emberek, rutin biztonságot adnak - mondják az okos biztonságra hajtók. Hozzátenném, hogy hamis biztonságot adnak, de nem ebbe a témába szeretnék belemenni.

building-2665812_1280.jpg

Szóval vajon ugyanazok vagyunk, mint tavaly ilyenkor? Erősen kétlem. Ehhez nagyban hozzájárult a világvége-mizéria, de a fő kérdés, hogy milyen irányba változtunk? Felismertük-e milyen leckét kellene megtanulnunk? Beláttuk-e mi az, amit le kell tennünk végleg? Elengedtük-e azokat az embereket és kapcsolatokat, amelyek mérgezőek voltak számunkra?

Ezek a kérdések igazából mindig időszerűek lehetnek, ha valóban minőségi, boldog életet szeretnénk. A tavaly kirobbant hiszti - nevezzük járványnak - erősen előtérbe helyezte a már nem működő rendszereinket. Mondjuk ki: arcunkba tolta keményen azokat az elakadásainkat, önmagunkat gátoló ragaszkodásainkat, amiket tologattunk magunk előtt, nem akartunk velük foglalkozni. Ugyanakkor ha körbenézek, bizony azt is látom, hogy van, aki képtelen volt mozdulni a megszokott életfelfogásából. Ugyanazokat a köröket futja, és nem érti miért nem javul bármi.

A bármi azonban nem fog magától javulni. Csakis Tőled.

eye-2994567_1280.jpg

Teljesen mindegy miért jön el a változás ideje: pandémia, szakítás, gyerekszületés, gyász, költözés, új munkahely, új szerelem, baleset, vagy egy szimpla tavaszi reggel, amikor ráébredünk, ez így nem mehet tovább. Ebbe az érzésbe kell belekapaszkodni, és nem engedni el, mert ebben van a fejlődésünk lehetősége. És ezt csakis mi, belülről indíthatjuk el egy aprócska lépéssel: az elhatározással.

Szücs Ildikó írása

Ha tetszett, nyomj egy like-ot, kedveld az oldalt és kövess minket. Önmagadat segítő kurzusainkról az omynoakademia.hu honlapján tudsz tájékozódni. Mindig időben vagy a változtatáshoz.

A bejegyzés trackback címe:

https://omynoakademia.blog.hu/api/trackback/id/tr2516454954

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása