A felelősséghárítás gyönyörűsége
2019. december 03. írta: OmynoAkadémia

A felelősséghárítás gyönyörűsége

Az ember mindig válaszokat akar. Mindenre és lehetőleg azonnal. Különböző forrásokból próbálja kicsikarni a tudást, ami megmondja a jövőt, a múltat, a hogyant és a miértet. Ami megmagyaráz és megvilágít számára dolgokat, érzéseket, embereket. Mankót nyújt és feldobja a lehetőségét annak, hogy átháríthassa a felelősséget valami vagy valaki másra. A sorsra, az életfeladatra, a múltra, a szülőkre, a partnerre, az időjárásra, az energiavonalakra, a csillagokra.

index-finger-4058861_1280.jpg

Vállalni és kimondani magunknak, hogy EZ AZ ÉN DÖNTÉSEM iszonyú kockázatos. Ugye. Megszólhatnak érte, megkritizálhatják, megkérdőjelezhetik, sőt még a végén egyet is érthetnek vele. Mindegyik nagyon merész és ijesztő. Hiszen akkor ezzel kimondom és vállalom, hogy ez vagyok én; azért történt meg valami az életemben, mert én így döntöttem. Kiteszem magam a világba és annak ítélőszékére. Már ha így fogom fel az életet, hogy folyton mások véleményét lesem.

Ezzel talán fel is soroltam minden lényeges momentumot arról, hogy miért olyan nehéz felvállalni a felelősséget bármiben – mindenben. Pedig nagyon nem lehet kibújni alóla, hiszen ha a saját életemet élem, akkor ki másnak a vállán nyugodna (nehezedne) a felelősség?
Talán változtassuk meg ezt a vállas képet. Nézzük meg mi van, ha nem a vállamat nyomja ez az érzés, hanem kitölti egész lényemet, átragyog rajtam és erőssé tesz. Sokkal vonzóbb, nem igaz?

metaphor-1209691_1280.jpg

Ám van egy olyan gyanúm, hogy néhányan jobban félnek a sikertől, mint a kudarctól. Az elsőre nem sikerült dolgokat fel lehet adni azzal, hogy én megpróbáltam, lám az élet nem akarja, a sorsomban ez biztosan nincsen benne. És megyek tovább jó lassan a biztonságos, bokáig érő trutyiban. (Persze van, akit cselekvésre sarkall a kudarc, de most nem róluk írok. :) ) És persze, hogy itt bejönnek a képbe a saját önhazugságaink és játszmáink, amiről már korábban írtam.

A siker még veszélyesebb terep. Azt gondolnám, hogy aki eléri a célját, vagy megvalósítja az álmát, az büszke rá, és bátran vállalja. Sok esetben ez így van, de magam is meglepődöm, amikor olyannal találkozok, aki a siker felelősségét is áthárítja valaki vagy valami másra. Még akkor sem meri vállalni, hogy az ő tettei, döntései és erőfeszítései vezettek oda, ahová jutott. De miért jó tehetetlen rongybabaként élni az életet?

feet-1868670_1280.jpg

Kedvenceim a párkapcsolati játszmák, ahol aztán tényleg senki nem tehet semmiről, hanem a hozott minták, a kódolt genetika, a három évvel ezelőtti széljárás és természetesen Isten kislábujja a ludas. Meg a másik, mindig a másik.

Azt hiszem a miértekre sokféle válasz létezik. Mindenkinél egyedi oka van annak, hogy miért nem vállalja önmagát. Ugyanis szerintem a felelősségvállalás egyenlő önmagam vállalásával. Ha tisztán látom és tudom ki vagyok, hol állok és merre megyek, akkor minden döntésemet tudatosan hozom meg, még akkor is, ha nem tűnik a legtökéletesebbnek. Ez nem azt jelenti, hogy folyamatosan szilárdan, gondtalanul és örökös mosollyal a képemen masírozok végig az életemen, hanem azt, hogy tudatában vagyok annak, hogy ez az én életem. Szerintem a felelősségtudat is az önismerettel kezdődik, ahogy nagyjából minden.

man-4008575_1280.jpg

Így viszont megdöbbentő, szomorú, vagy olykor ironikusan mókás, hogy a világ tele van felnőtteket játszó gyerekekkel, akiknek fogalmuk sincs önmagukról, nem néznek szembe se a félelmeikkel, se a ragyogásukkal. Azt sem tudják mire képesek, mi az erősségük, miben áll a nagyszerűségük. Én ezt látom, hogy a legtöbben a ragyogó oldalukat nem merik se meglátni, se megmutatni, így természetesen a felelősséget sem vállalják teljesen. Sokkal könnyebb áldozatnak lenni, ráfogni a külső körülményekre mindent, és falevélként sodródni a szélben.
De én hiszem, hogy még a falevélnek is lehet egy olyan képessége, hogy kihasználja a megfelelő légáramlatot és a legjobbat hozza ki abból, ahová lepottyan. Én legalábbis nem találkoztam még sztrájkoló falevéllel, aki szidta volna a szelet, és azon bosszankodott, hogy ő inkább máshol porladna szét.

adventure-1868817_1280.jpg

Szücs Ildikó írása

Ha tetszett a cikk, kattints a kedvelésre és kövesd az oldalt! 

Ha érdekel, hogyan segíthetsz önmagadon, nézz körül honlapjainkon és böngéssz kurzusaink között. :)

A bejegyzés trackback címe:

https://omynoakademia.blog.hu/api/trackback/id/tr515328642

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása