Akár hisszük, akár nem, a világban minden egyensúlyban van. Ezt olykor tényleg nehéz elhinni, ugye? Pedig ha csak a saját életünket nézzük – és nyitott szemmel nézzük – akkor észre fogjuk venni, hogy az egyensúly idővel valóban helyrebillen. 

Hermész Triszmegisztosz egyik tanítása így hangzik: „nincs igazság, csak egyensúly, és az egyensúly az igazság.” Minden jó sztoriban váltakoznak a szerencsés és szerencsétlen események, de ezeket csupán a mi földi agyunk értékeli pozitívnak vagy negatívnak. A világban nincs jó vagy rossz, csakis az egyensúly. Még ha elcsépeltnek is hangzik, hogy „nincs olyan probléma, ami ne hozna valamilyen ajándékot a kezében”, akkor is így van. Ezt azonban meg kell látni, és akkor talán kevésbé törnek le a nehézségek, vagy amikor fent vagyunk, jobban értékeljük a sikert, bőséget, jólétet.

Például vegyünk egy napot, amikor bal lábbal kelsz fel, valahogy nem jó a hangulatod, mert az autód javítása többe került, mint vártad, de azért mégsem süllyedsz a padló alá. Elintézed a reggeli körödet (gyereket suliba, oviba, beugrasz a boltba), majd a parkolóban összetalálkozol egy régi ismerőssel, és a pár perc csevegés feldobja a kedvedet. Leülsz dolgozni (mondjuk, hogy otthon dolgozol), és kapsz egy felszólítást, hogy el vagy maradva valamelyik számlád befizetésével. Már így is szűkösen jössz ki a pénzből, most éppen gyenge időszakod van, hát ez a levél nem ösztönzött mosolygásra. Sakkozol a teendőkkel, számolod a kiadást, bevételt, sehogy sem jön ki jól.

Aztán kapsz egy telefont, egy korábban meghiúsult projektre kérnek fel, aminek elég jó a díjazása. Hirtelen úgy érzed helyreállt a világbéke benned, lesz miből kifizetni mindent. Majd felhív a férjed/párod/barátod, hogy gyere le a parkolóba, gond van, az autód hátsó szélvédője betört. Érdekes fejlemény, hogy lemész, és egészen nyugodtan veszed tudomásul, hogy újabb kiadásod lesz, mert az ajánlat amit kaptál, biztonságot ad. Persze annyira nem örülsz, mert ez újabb tennivalót ad a 245 meglévő elintézendőd mellé. Aztán hogy, hogy nem, arra sétál egy szomszéd, aki megszólít, hogy „neked is a fűnyíró törte be a szélvédőd?" Elmeséli, hogy ugyanez történt vele tavaly, bejelentette a parkgondozásnál és kifizették a kárt, neki nem került semmibe.

Látod? És ha azt hiszed a fenti sztori csak kitaláció és nem történhet meg, elárulom: de megtörtént. :)

Vannak ennél apróbb és nagyobb események, történések is, utóbbiaknak az értelmét, a miértjét gyakran csak később ismerjük fel. Én sportolva nőttem fel, ezért elég sok balesetem, ilyen-olyan szakadásom, törésem, ficamom volt, és előfordult, hogy valami nagy versenyt mulasztottam el így. Amit útravalónak kaptam otthonról, hogy egy kellemetlenség mindig valami nagyobb bajtól óv meg. Felnőve azt is hozzáteszem, hogy ha a kis kellemetlenségből nem tanulok, akkor meg fog történni a nagyobb is, hogy végre ráébresszen, hogy nem jó irányban haladok. 

Azt hiszem a titok az áramlásban van, hogy nem állsz ellen az életnek, hanem hagyod, hogy történjen. A nagy katasztrófáknak is megvannak a miértjeik, és hogy milyen pozitív hozadéka van. Nem egy olyan embert ismerek, aki a gyerekét temette el, aminél nem tudok elképzelni borzalmasabbat, és idővel meglátta miért történt és mit adott hozzá a veszteség.

Nem kellenek nagy katasztrófák, hogy észrevegyük a saját életünkben mennyire szerencsések vagyunk, hogyan kínálja fel az élet mindig azt, amire szükségünk van a fejlődéshez, vagy csak hogy élvezzük az életet. Saját felelősségem minden, ami történik velem; minden tanít valamire, a kellemetlenség például problémamegoldásra, a kellemes dolgok meg a jó befogadására. Ha elfogadom az élet hullámzását, áramlását, akkor az tényleg olyan, mintha isten tenyerén feküdnék, ami mindig megtart.

Szücs Ildikó írása

Ha tetszett, amit olvastál, kedveld a bejegyzést, kövesd az oldalt és látogass el az Omyno Akadémia honlapjára önfejlesztő kurzusokért. Mindig időben vagy a változtatáshoz.