Mágusok, mesterek, guruk és a megmondók
2020. július 10. írta: OmynoAkadémia

Mágusok, mesterek, guruk és a megmondók

Neked ki a mestered? Kit tekintesz annak és miért? Melyik az előnyösebb: a külső megmondó vagy a belső mester?

Tekintsünk most el azoktól, akik önmagukat önkényesen valamiféle vezetői szereppel látják el, és mester titulussal ruházzák fel önnön vélt nagyságukat. Oké, ez szarkasztikus, de akkor is fantasztikus könyveket lehetne írni e csoport képviselőiből, és biztos vagyok benne, hogy mindannyian találkoztunk már legalább egy ilyennel. Hogy felismerjük-e rögtön, az már más tészta. De akkor most szubjektíven vállalom, hogy számomra ha valaki önmagát tartja ilyen-olyan-spiri-guru-istenkirálynak, ott nekem igencsak bűzlik egy nagy adag spirituális ego. Ők amolyan megmondók.

guru-771783_1280.jpgA kép illusztráció.


Ami viszont elgondolkodtat, hogy vajon mi magunk kihez fordulunk, kit tekintünk olyan személynek, aki érdemes a mester vagy guru jelzőre? És hogy miért is lehet ez olykor veszélyes?

Figyeljük meg először is magunkat, éppen hol tartunk az úton. Azok, akiket megtalálunk és olyannak vélünk, akikre szívesen hallgatunk, visszajelzik saját állapotunkat - szerintem. Néha összetalálkozunk olyannal, aki átad valami nagyon fontosat, érezzük, hogy ez itt most lényeges, mélyről jövő tudás, mégsem tudunk mit kezdeni vele, mert belül nem értünk meg rá. Akár elcsépelt szöveg ez, akár nem, akkor is így van. Ahogy egy 5 évesnek hiába beszélek az integrál számításról, mert nem fogja megérteni mit hadoválok, úgy én sem fogom megérteni vagy befogadni a teljes elfogadást vagy a saját felelősségemet a saját életemben. Ha még az egós játszmáimban és elvárások tengerében forgolódok, akkor van még mit tanulnom és levedlenem magamról.

ganesha-3339587_1280.jpg

Az elvárások megléte vagy nem-léte kitűnő jelzőlámpa, legalábbis számomra. Adva van ugyanis egy ember - mester, guru, sziddha, jógi, félisten -, akire felnézek, meghallgatom a tanácsait, élvezem, hogy állandóan az én nyűgjeimet lehet vele taglalni, és ő segít, megvilágosít, támogat. Kezd már pislákolni bennem valamiféle fény, rájövök az életemet befolyásoló nagy dolgokra, el is indulok végre egy tisztább és élhetőbb élet felé, aztán azt látom, hogy a kedves mester olykor káromkodik, jól berúg vagy rágyújt egy cigire. Össze is omlik egy világ bennem, lehet visszacsúszni az egós posványba.

Miért? Mert az kényelmes. De inkább nézzük meg miért is érzem ezt? És mi közöm nekem ahhoz mit csinál a másik?
Na itt érdemes elcsípni önmagunkat. Piedesztálra emeltem valakit, aki talán csak egy vagy két lépéssel jár előttem, és mindenféle irreális elvárásaim voltak vele szemben arról, hogy neki milyennek kellene lennie. Csupán csak a lényeget hagytam figyelmen kívül. Hogy ne ítélkezzem. Hogy magamra figyeljek, ne a másikra. Sőt, hogy belülre figyeljek, ne kívülre.

meditate-5353620_1280_masolata.jpg

Vannak emberek, akiket nagyra tartok és ha érzésre egyezik bennem az, amit mond, akkor megfogadom. Van, akit kedvesen gurunak hívok, mert sokszor olyan, mint egy békés Buddha és árad belőle a szeretet. És van amikor nagyon emberi, kevésbé fényes, kissé gond-terhes. Így szeretem.
Van, akit viccesen mesternek hívok, és ezt azért teszem, mert valóban mestere valaminek, és ezt át is tudja adni másoknak. Nem is a tudást, hanem az utat mutatja meg, amin keresztül találkozhatsz a saját belső mestereddel. Hívhatod felsőbb énnek, isteni énnek, mesternek vagy vezetőnek - mindegy. A fényes részed, akire ha figyelsz valóban lámpást ad a kezedbe.

woman-4869322_1920.jpg

Olyan is van, akit egyszerűen "le-Angyalozok", mert szinte az. Tiszta, és mindent elfogad. Ismeri magát, tudja mire képes és azt is, amire nem. Tud dolgokat és sokkal, de sokkal nagyobb képet fog fel abból, amit a világ mutat, mint amire a legtöbben képesek vagyunk.
És vannak mágusok is bizony, akik közöttünk járnak, de nem hangoskodnak, és akik mi magunk is lehetünk. A legnagyobb mágia mégis az, amikor valóban elhallgatunk több hosszú pillanatra, és meghalljuk azt a hangot, amely folyamatosan segít, támogat és felemel. Ha azonban folyamatosan pótcselekvésbe és pótgondolatokba merülünk bele, csacsogunk és megmondunk, akkor süketek és szegényebbek maradunk.

Szücs Ildikó írása

Fotók: Pixabay

Ha tetszett, amit olvastál, kedveld a bejegyzést, az oldalt, böngéssz, keress, kövess minket és gyere vissza, új szavakkal várunk.

A bejegyzés trackback címe:

https://omynoakademia.blog.hu/api/trackback/id/tr8115992748

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása